Azt mondják, a világ nem rossz hely. Csak az emberek... Nos, ők néha elfelejtik, hogy a tükör visszanéz.

Nem is olyan rég elkezdtek velem szembejönni ADHD-val kapcsolatos tartalmak. Először csak átpörgettem őket, de volt pár, aminél konkrétan megállt bennem az ütő. Tudod, amikor egy videóban valaki teljesen rád írja a működésedet, és te csak ülsz, hogy "Várjunk már… mindenki nem ilyen?"

Az utóbbi évek alatt rengeteg minden változott bennem. Mély, sokszor fájdalmas felismeréseken keresztül értettem meg azt, amit régen nem tudtam: vannak kapcsolatok, barátságok, amelyek egyszerűen már nem szolgálnak engem. És ez nem tragédia. Ez része a fejlődésnek.

Tudjátok, van egy titkom: mindig is vonzottak a távoli kultúrák ünnepeik és szokásaik mintha varázslatos kapuk lennének, amelyeken át betekintést nyerhetek mások életébe. Mostanában különösen az orosz hagyományok rabul ejtettek, és egy ünnep, a Maslenitsa, nagyon megtetszett. Képzeljétek el: hét napig tartó lakomák, táncok a havon, aranyozott...

Ha szereted a pszichológiai thrillereket, amelyekben a rejtélyek és a karakterek mély lélektani elemzése kéz a kézben jár, akkor Diana Hunt *Jack árnyékába* című könyve biztosan a te ízlésednek megfelelő lesz. Épp most fejeztem be a könyvet, és úgy érzem, muszáj megosztanom veletek, miért érdemes elolvasni.

Ez a könyv számomra nemcsak lenyűgöző, hanem életre szóló hatással volt rám. Michael Newton "A lelkünk útjai" című művét olvasva úgy éreztem, válaszokat kaptam azokra a mély kérdésekre, amelyek régóta foglalkoztattak. A könyv olyan tapasztalatokat mutat be, amelyek hipnózisos ülések során tárultak fel, és a halál utáni állapotról mesélnek.

Ez a bejegyzés egy barátom, Tomi emlékére született.

Az első romantikus fantasy könyv, amit valaha olvastam, teljesen elvarázsolt. Bár a történet vége valahol kiszámítható volt, mégsem tudtam letenni. Az a fajta könyv, amely beszippant, és addig nem enged el, amíg az utolsó oldalhoz nem érsz.

A szombat estéink már délután elkezdődtek. Az MSN-en üzenetek pattogtak fel, mindenki ugyanazt kérdezte: „Mit csinálunk ma?” A szobám lett a központ, a bázis, ahol minden elkezdődött. A barátnőim sorban érkeztek, mindannyian hozták magukkal a heti pletykákat és a várakozással teli izgatottságot.

Tinédzserként sok mindent kipróbáltunk, ami utólag visszagondolva inkább tűnik félelmetesnek, mint bátorságnak. Akkoriban minden a kíváncsiságról, a határaink feszegetéséről szólt. Többször próbálkoztunk „kapcsolódni a túloldallal,” mert a szellemidézés valahogy menőnek számított. Azt hiszem, a félelmet akkor még nem ismertem igazán.

Egy balkáni tengerparton voltunk, az éjszaka puha sötétje beburkolt mindent. A boltok neonfényei színes villódzással festették meg az utcát, az arcomon is éreztem a fények játékát. A levegő tele volt különféle nyelvek kavalkádjával, de a helyiek nyelvének dallama mindent áthatott. Mi négyen, lányok, gondtalanul nevettünk, viháncoltunk, mintha a...

A NES-t az éjszakai ébredések jellemzik, melyeket extrém és kényszeres étkezési késztetést jelentenek az éjszaka közepén. A szenvedő személy nyomasztó fizikai éhségi fajdalmat érez, valamint feszültséget és szorongást a testében, amit csak evéssel tud enyhíteni. A személy úgy érzi, hogy tele gyomorral kell rendelkeznie ahhoz, hogy ébredés után...

( Információk Bruce H. Lipton szavai alapján származnak )

15 gyakori kognitív torzítást szeretnék veled megosztani, amelyek gyakran előfordulnak a gondolkodásunkban, és megváltoztathatják az általunk alkotott véleményt a valóságról.

Ma van a 9. évfordulója annak, hogy kiköltöztem Londonba. Minden évben megünneplem, ez már olyan tradíció számomra, mintha a második születésnapom lenne. Nehéz elhinnem, milyen gyorsan telik az idő. Amikor megérkeztem, nem gondoltam, hogy majd ilyen sokáig itt leszek. Azt meg pláne nem, hogy férjhez megyek rá egy évre. Az, aki igazán ismer, tudja,...

Ma írni támadt kedvem – kiírni mindazt, amit le szeretnék tenni, és többé nem cipelni magammal.