Szombat esti készülődés: Barátság, szórakozás és divat

A szombat estéink már délután elkezdődtek. Az MSN-en üzenetek pattogtak fel, mindenki ugyanazt kérdezte: „Mit csinálunk ma?” A szobám lett a központ, a bázis, ahol minden elkezdődött. A barátnőim sorban érkeztek, mindannyian hozták magukkal a heti pletykákat és a várakozással teli izgatottságot.

A kis szobám narancs fényben úszott, a lámpionos burával melegséget adtam neki. A falakat poszterek és a Cosmopolitan magazinból kivágott reklámok borították – mindent, amit akkor menőnek tartottam. A hajvasaló és a hajsütővas már melegedett, én pedig egymás után készítettem a loknikat. Rihanna „Pon de Replay”-e szólt a háttérben, miközben egymásnak adtuk a tükör előtti helyet. Mindenkit szebbé akartam varázsolni – számomra ez volt a legjobb része az estének.

A készülődés sosem lehetett teljes fotózás nélkül. A Samsung fényképezőgépemet sosem hagytam otthon, az volt a mindenem, megakartam örökíteni minden pillanatot. A fotókon csücsörítettünk – akkor ez volt a divat, és mi nagyon is hittük, hogy jól áll. Néha egyforma ruhákba öltöztünk, és nem zavart minket, sőt, büszkék voltunk arra, hogy a barátságunk ennyire összehangolt. A ruháinkat gyakran a használt boltokból szereztem, igazi kincseket találtam pl „luxus” táskákat Luivuttyon-t. Azokat is magunkkal hoztuk, hiszen attól valahogy még különlegesebbnek éreztük magunkat. A sminkem alapja többnyire egy vastag fekete tus volt, amit cicásra húztam a szememen, mert úgy éreztem, hogy ezzel olyan klasszikus, hollywoodi sztárnak nézhetek ki – legalábbis abban a pillanatban, amikor a tükör előtt álltam. És mi tagadás, úgy is mentem ki, hogy megvolt a magabiztosságom, mintha mindenki tudta volna, hogy én vagyok a legújabb divatikon.

Az erkélyen mindig tartottunk egy rövid szünetet. A naplementék a kedvenceim voltak – talán innen ered az imádatom irántuk. A mamám néha becsatlakozott a készülődésbe, kíváncsi volt, hogyan haladunk. Rágyújtottunk az erkélyen, amit ő sosem nézett jó szemmel. „Úgy füstölsz, mint egy gyárkémény” – mondta gyakran, de a kamaszos makacsságom és a tinédzseri lázadásom mindig győzött.

Amikor elkészültünk, mindenki készen állt az estére. A hajak tökéletesek voltak, a sminkek kifogástalanok, a magassarkúk pedig csak arra vártak, hogy végigjárják az éjszakát. Indulás előtt még egy utolsó fotót készítettünk. Majd kiléptünk az ajtón – a város már ránk várt.