Pillanatok, amik örökre megmaradnak

Ez a bejegyzés egy barátom, Tomi emlékére született.

Sosem mondtam neki, de ő egy nagyon fontos szereplője volt az életemnek, még ha csak egy rövid időre is. Egy döntést hoztam: elköltöztem a szülővárosomtól 65 kilométerre, egy teljesen új fejezetet nyitva az életemben. Az ismeretlenbe ugrottam – nem először, és nem is utoljára. Nem sokan hittek bennem, amikor a hirtelen jött újrakezdéseimről meséltem. 

Akkoriban nem volt túl sok önbizalmam. Tinédzserként még vakmerőbb voltam, viszont volt pár törés bennem ami miatt belül sokszor küzdöttem a félelmeimmel, és minden bátorságomat össze kellett szednem. Egy új város, új emberek és egy teljesen új munkahely – nem volt könnyű. Izgultam, hogy a tájszólásomon talán kinevetnek, de szerencsére kellemesen csalódtam.

Egy étteremben kezdtem dolgozni, ahol a csapat igazi családias hangulatot teremtett. Mindent megtanítottak nekem, türelmesek voltak, én pedig hálás voltam ezért. Tomi, az én drága barátom, az ételfutár volt ott. Gyakran leült mellém, mikor várakozott, és beszélgetni kezdtünk. Akkoriban még csak gyakoroltam a kávékészítést, de ő már az első próbálkozásaimra is azt mondta, hogy a legfinomabbat csináltam. Olyan édesen mosolygott közben, hogy ma is látom magam előtt a szemüvege mögött csillogó tekintetét.

A kapcsolatunk az egyszerű beszélgetésekből mély barátsággá alakult. Nem mindig értett egyet a döntéseimmel, de mindig meghallgatott, és egy munka utáni hamburger mellett átbeszéltük a dolgokat. A legkedvesebb napjaim azok voltak, amikor együtt fedeztük fel a környék éttermeit és cukrászdáit. Mindketten szerettük a hasunkat – például a Piedone pizzát, amit egyszerűen nem lehetett kihagyni. Akkoriban nem kellett kalóriákon gondolkozni, hiszen egész nap talpon voltam, és minden belefért.

Emlékszem, egyszer spontán elmentünk a Tőserdőbe egy ragyogó nyári napon. A holt-Tisza vize csillogott a napfényben, a fák zöldjét átszőtték a sugarak. Minden olyan élénk és gyönyörű volt. Ezek azok az emlékek, amik örökre megmaradnak.

Tomi végigkísérte a Barista utamat, támogatta, hogy elvégezzem az iskolát, és mindig hitt bennem. Amikor újabb nagy döntések előtt álltam, ott volt mellettem, bátorított, és emlékeztetett, hogy a változás nem rossz dolog – épp ellenkezőleg, sokszor jó.

Hálás vagyok neki a sok közös élményért. Köszönöm, hogy mellettem voltál, Tomi. Köszönöm, hogy a barátod lehettem.

Találkozunk még valahol, ebben biztos vagyok.