Mi van ha nem is mindenki ilyen?

Nem is olyan rég elkezdtek velem szembejönni ADHD-val kapcsolatos tartalmak. Először csak átpörgettem őket, de volt pár, aminél konkrétan megállt bennem az ütő. Tudod, amikor egy videóban valaki teljesen rád írja a működésedet, és te csak ülsz, hogy "Várjunk már… mindenki nem ilyen?"

Én eddig azt hittem, hogy igen. Például évek óta poénkodok azzal, hogy a fejem olyan, mint amikor megnyitom az internetet, és húsz lap fut párhuzamosan. Csak kattintgatok ide-oda, és egyik gondolatról a másikra ugrálok. Mások ezen mindig mosolyogtak, de sosem erősítette meg senki, hogy náluk is így van. És most, visszatekintve… talán nem is volt. Csak én gondoltam, hogy ez a normális.

Ez a felismerés egyszerre volt sokkoló és megnyugtató. Mert lehet, hogy van neve annak, ahogyan működöm. Lehet, hogy ez nem "lazaság", "figyelmetlenség" vagy "halogatás", hanem valami, amit eddig senki nem vett észre. Vagy én nem ismertem fel. Egy tesztet is kitöltöttem – nyilván tudom, hogy ezek nem diagnózisok –, de ott is kijött, hogy jelen van nálam az ADHD több jele. És most már azt is tudom, hogy nem egyféle ADHD létezik, hanem több típus is. Ezzel is szeretnék majd mélyebben foglalkozni.

A legfurcsább az egészben, hogy a mi gyerekkorunkban (én 1987-ben születtem) erről alig esett szó. Aki "sokat beszélt", arra rászólták. Aki "szétszórt" volt, azt "figyelmeztették". De senki sem nézett mögé. És most, hogy felnőttek vagyunk, egyre többen kezdjük felismerni magunkon ezeket a mintákat. És ez nem ciki. Én például büszke lennék rá, ha kiderülne, hogy valóban ADHD-s vagyok. Mert ez is én lennék – csak most már tudom, hogy hogyan hívják.

Ezért is indítom el ezt a blog-sorozatot.

Egyrészt magamnak – hogy össze tudjam gyűjteni azokat a szokásokat, érzéseket, visszatérő működéseket, amik jellemzőek rám. (Pl. lábrángatás, lépcsőszámolás, túlgondolás, impulzív döntések… és még sorolhatnám.) Ezek az anyagok később akár terápiában is segíthetnek.

Másrészt azért, mert hátha van még valaki, aki magára ismer. Aki ugyanígy poénból mondta, hogy szétszórt, közben meg egész életében csak próbált "beilleszkedni" egy rendszerbe, ami nem az ő agyára volt kitalálva.

Nemcsak a saját élményeimről szeretnék beszélni. Az ADHD, különösen a női aspektusa, még mindig aluldiagnosztizált. A nők ADHD-ja másképp nyilvánul meg, mint a férfiaké, és sokszor nehezebben észrevehető. A nők hajlamosabbak arra, hogy az ADHD-t szorongásnak, depressziónak vagy más mentális problémának tulajdonítsák, így sok esetben csak későn kerül sor a megfelelő diagnózisra. Az ADHD ugyanis nem a figyelem hiányáról szól, hanem annak szabályozásáról – nehézséget okozhat a fókuszálás, de ugyanakkor képesek lehetünk mély koncentrációra egy-egy témában, ha az érdekel minket. A nők esetében különösen fontos felismerni a hormonális hatásokat is, hiszen például a menstruációs ciklus, a terhesség és a menopauza is fokozhatja a tüneteket.

A beszélgetés során, amit nemrégiben hallgattam, kiderült, hogy a hormonális ingadozások hatása az ADHD-ra igen erőteljes lehet. A menstruáció előtt például fokozódhat a figyelemzavar és az érzelmi reakciók szélsőségesebbé válhatnak. Ráadásul, mint sok más női problémát, az ADHD-t is sokszor elbagatellizálják, és ez hatalmas kihívás elé állít.

Ez még csak a kezdet. De már most érzem, hogy érdemes írni róla. Hiszen az ADHD nem egy "férfi probléma" – mi nők is ugyanolyan fontos részei vagyunk ennek a közösségnek, és fontos, hogy megértsük a saját testünket, működésünket, és azt, hogyan érhetjük el, hogy jobban boldoguljunk a mindennapokban.

A következő részben egy klinikai szakember (név szerint Jo Steer) beszélgetéséből fogok hozni néhány olyan információt, amely engem igazán megerintett, és amely a nőkre jellemző ADHD-t érinti. Témánkban szó lesz a társadalmi elvárásokkal való kapcsolódásról és arról, hogyan ismerhetjük fel a tüneteket a mindennapokban.