Ma van a 9. évfordulója annak, hogy kiköltöztem Londonba. Minden évben megünneplem, ez már olyan tradíció számomra, mintha a második születésnapom lenne. Nehéz elhinnem, milyen gyorsan telik az idő. Amikor megérkeztem, nem gondoltam, hogy majd ilyen sokáig itt leszek. Azt meg pláne nem, hogy férjhez megyek rá egy évre. Az, aki igazán ismer, tudja,...
Megérett a második rész. Az előző írásomban arról meséltem, hogyan csalódtam közel álló emberekben, és hogy egy mélypont átbillentett egy új nézőpontba. Most részletesebben szeretném megosztani a történetemet – hisz ez számomra terápia, egyfajta felszabadulás.
Ma írni támadt kedvem – kiírni mindazt, amit le szeretnék tenni, és többé nem cipelni magammal.
